Ville meglepően konszolidált formában lépett színpadra, már nyoma sem volt a félmeztelen, tetovált, kisminkelt, enyhén feminin frontembernek, se a hét évvel ezelőtti szakadt, csöves formának. Svájci sapkájában inkább egy fiatal kiadású Brian Johnsonra hajazott megjelenése, előadásmódja pedig pont olyan volt, mintha valamelyik régi Ki Mit Tud?-on indulna épp táncdalénekesként. A látványt azonban feledtette nem kevés iróniával átszőtt stílusa, s legfőképp a hangja, ami ezúttal újra tiszta és erőteljes volt. Hogy Mika "Gas Lipstick" Karppinen dobos köré miért volt szükség plexifalra, az számomra rejtély maradt, de a zenekar hangzását nem lehetett kifogásolni, ahogy játékukat sem. Élvezetes, nem túljátszott gitárszólók, egységes ritmusszekció, pont megfelelő arányú szintivel társítva.
Az új(abb) dalok remekül elfértek az olyan korábbi slágerek mellett, mint a már a buli elején ellőtt Join Me in Death, a For You, vagy a Right Here In My Arms, és nem maradhatott el a Chris Isaak feldolgozás, a Wicked Game sem, ami ahogy annak idején, most is a csúcspontja lett a koncertnek. Összességében a buli után úgy tűnik, hiba volt leírni ezt a zenekart sok-sok éve, és itt az ideje esélyt adni az újabb kiadványaiknak is.
(Fotók, szöveg: Máté Évi)
2024. március. 27. szerda, 21:01
2024. március. 27. szerda, 14:40
2024. március. 26. kedd, 13:10
2024. március. 25. hétfő, 16:45
2024. március. 25. hétfő, 11:34
2024. március. 24. vasárnap, 23:26
2024. március. 24. vasárnap, 18:54
2024. március. 23. szombat, 11:49
2024. március. 22. péntek, 12:58
2024. március. 22. péntek, 11:54
Béres János (1930)
Samuel Ramey (1942)
Leblanc Győző (1947)
Stevie Morris (1954)
Cheryl "Salt" James (1967)
tovább »