2019. szeptember. 21. szombat, Mirella, Máté napja van.
„Porból lettem s porrá leszek” – VOLT Fesztivál 2012 – III.
Dátum: 2012. július. 06. péntek, 20:12 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid
​A négynapos soproni hepaj záró 24 órája tartogatta számomra a legizgalmasabb koncertet: az Enter Shikari fellépését. A dubstep-drumandbass-dance-rock-metal-posthardcore brit négyese 2011 szeptemberében a teltházas A38 Hajót zúzta meg, idén pedig a VOLT-on számíthattak hasonlóan zajos sikerre. Legalább olyan zajosra, mint amilyen a zenéjük maga. Zajos és táncos, akár az MR2 Színpad 90 perc erejéig.



Az utolsó napra – ha lehet – a por mennyisége elé kirakhattuk volna az ipari jelzőt is. Nem mondom, hogy költők vásznára kívánkozó jelenet volt, ahogy a színpadok villogó fényében a porfelhő méltóságteljesen gomolygott a forró soproni éjszakában; ám nem volt az a természeti jelenség, ’mely térdre kényszeríthette volna a bennem bugyogó várakozást a Shikari bulijával kapcsolatban. Este 10-ig azonban várni kellett Rou és bandája felvonulására, ám a napi program gondoskodott arról, hogy az elviselhetetlenségig fokozódó hőségben kibekkeljük a gyermeki izgalommal áhított ES szimfóniát.

volt 2012

2012. június 30., szombat

Az ANIMA SOUND SYSTEM-ről minden ismerősöm úgy szokott nyilatkozni: „ja, szerettem őket, amíg Németh Juci volt az énekesnőjük”. Pedig ha valaki nem nézi a deszkákat, csak a hangot hallja, akár még mindig azt hihetné, hogy Juci áll a mikrofon mögött. De nem, hanem Prieger Fanni, a zenekarvezető Zsolt 21 esztendős leánya. Apuci pedig a keverőpultnál tüsténkedik, ami ki is fejtette jótékony hatását a hangzásra: kinccsel ér fel, ha olyan ember lövi be a soundot, aki ismeri az adott csapat zenéjét, és nem csak ásítozik, vagy lelkes amatőrként próbálkozik a potméterek mögött. Szóval Fanni hangja igen erőteljesen emlékeztet Juciéra, de ez csak előnyére válik a produkciónak. Prieger kisasszony igen energikus fronthölgy: a közel 40 fokban még állni is fárasztó volt, a lányka viszont úgy pattogott odafenn, mint aki nem ásványvizet, hanem gumibogyó szörpöt kortyolgat két nóta között. Animáék egyébként az egységességet a hőség elé helyezték: valamennyien fekete felsőben vették kezelésbe hangszereiket. Amikből olyan tutiságok csordultak ki, mint az alaposan átgyúrt Tekerd, a megasláger Marijuana és Csinálj gyermeket!; a lazulós Vigyél el, a ritmikus More Fire (pedig egy kis víz jobban jött volna…), valamint a leginkább megnyerő Tedd a napfényt be a számba. Ott voltak a szeren, nem véletlenül karcolják már 20 éve a bakelitet.

A ránk váró masszív mozgás víziójára való tekintettel a NEO alatt a pihenést választottuk a színpad szomszédságában, és amíg fentről a por, jobbról pedig a jurtából előkígyózó nomád kenyérlángos illata tömítette el az orrunkat, balról az ezüstös lakókocsi hívogatott, ahol fenséges koktélokat kevertek friss gyümölcsből és jó maréknyi jégből – Hangoverkiss rulez! Ám ekkor hűsítő célzattal még inkább egy kólás jégkását vettem magamhoz, amiből nem sajnálták a cukrot. Na de kellett is az energia ahhoz, ami rám várt…

volt 2012

Egy netes videó szerint az egyik svájci fesztiválon úgy kezdte a koncertjét az ENTER SHIKARI, hogy Rou Reynolds énekes a közönségen keresztül vágott utat magának, majd a nyitó nótát a küzdőtéren énekelte végig, néhány bátor önként jelentkezővel egyetemben. Nos, itt erre esélye sem volt a fiatalembernek, ugyanis az MR2 Színpad előtt csontra megtelt a tér, hátul és oldalt is kilógtak a népek a sátortető alól. Mindeközben a nagyszínpadon a Quimby játszott; mit mondjak, érdekes volt ez a leosztás… Ennek egyébként Shikariék is hangot adtak. A srácok elsőre még abban a hitben voltak, hogy Iggy Pop zajong velük párhuzamosan, így háromra küldtünk is neki egy „Kussolj, Iggy-t!”, amire Rou mosolyogva megjegyezte: „hát, megpróbáltuk”. Aztán felvilágosították a brit legényeket, hogy a Quimby zörög odaát, amire a basszer Chris megjegyezte: „What the f@ck is Quimby?”. Mondanom sem kell, mekkora volt az ováció.

Enter Shikari live

Az őrület egyébként is hatalmas volt az egész buli alatt, de erre már a kezdés előtti „Shikari! Shikari!” kórusból is lehetett következtetni. A nyitó System…/Meltdown kettős alatt aztán annak rendje és módja szerint el is szabadult a pokol, a hármattapsoltatós Sorry You’re Not a Winner meg végképp átrendezte az erőviszonyokat a küzdőtéren. Az est hősének egyébként az egyik technikus komát hirdettük ki: szegény pára legalább annyit rohangált a színpadon, mint az énekes. Rou ugyanis vezetékes mikrofonnal hirdeti az igét, mászik hangfalat, ugrik be a közönségbe, és ha úgy adódik – mint Sopronban a Hello Tyrannosaurus alatt -, ezzel hág fel a sátort tartó egyik legtávolabbi (!!) oszlopra. Márpedig ilyen körülmények között a kábel minden lehetséges helyre beragad, önfeláldozó technikusunk azonban mindenhol ott volt, és bőszen bogozott.

A hiperaktív és hipertehetséges Rou polihisztor mivolta a Stalemate-ben nyert végképp bizonyosságot: akusztikus gitáron ő hozta a dal alapját, majd a végén saját magát kísérte zongorán, és mindehhez még az énekhangja is hibátlan volt. Ahogy az eddigiekből is látható, főként az idei albumról, a Flash Flood of Colour-ról gurították elénk a gyöngyszemeket. Egyedül a lemezen is mindig léptetett Warm Smiles-tól nem voltam elhalva, erre két napra rá kiderült, hogy még klipet is forgattak hozzá. Egy Pack of Thieves mennyivel jobban esett volna. De elégedetlenségre semmi okom nem lehetett – szerintem senkinek sem -, mert jött az első anyagról a No Sssweat egy alapos circle pittel, illetve itt ordíthatta mindenki magából kikelve, hogy „You do this every f@cking time!”. Állat volt!

A Sorry melletti másik nagy slágerüket, a Juggernauts-ot egy dubsteppes remix képében kenték el, de némileg átfabrikálták a Sssnakepitet is (ez a három s lehet a mániájuk). Az Arguing With Thermometers alatt vonyíthattuk, hogy „olaj van a szememben”, és itt futott át a legyalult agyamon, hogy vajon a jelenlévők közül hányan vannak tisztában azzal, hogy az elektro zúzda közepette milyen értelmes, társadalom- és politika kritikus szövegekkel operál a Shikari. A meglepetés erejével hatott a 2007-es, pályakezdő Take to the Skies nyitó dalkettősének, a Stand Your Ground/Enter Shikari párosának felbukkanása, a ráadás nélküli zárszót meg a Zzzonked hozta el. Itt aztán végleg bedobták a gyeplőt a pacik közé: a gitáros Rory egy erősítővel pörgött, Rou újfent kontroll-láda-hegyet mászott, a dobos Rob meg állványostul hajította el az egyik cintányérját. Csatakosra izzadva állapítottam meg, miközben a levegőre botorkáltam: ritka szerencsés vagyok, hogy nagyjából három héten belül újra láthatom az Enter Shikarit - merthogy a Hegyalján is tiszteletüket teszik. Sorry, I am a Winner!

A brit fiatalok után az Alvin és a Mókusok megtekintését írtam fel a kalendáriumomba, de mivel az erőm elhagyott, maradtam az MR2 Színpadnál, amit utólag cseppet sem bántam meg. A SUBSCRIBE nem véletlenül került át tavalyról egy nagyobb helyre: profin belakták a színpadot, egyetlen percig sem hagyták lankadni a közönséget, akiket amúgy sem kellett noszogatni. Ha Csongor Bálint énekes úgy kívánta, circle pitet alakítottak, énekeltek, a bal kezükkel integettek, vagy leguggoltak. A hangzásuk is eltalált volt, miként Cséry Zoltán billentyűs témái is: remélem, lassan itthon is egyre többen rájönnek arra, hogy a metalban a szintinek nem csak aláfestő szerepe lehet. A két énekes üvöltései és dallamai is a helyükön voltak – remek volt például a Bitter Boundary -, az pedig aranyos jelenet volt, amikor a küzdőtérről a színpadra pattanó lány csak butuskán nézett a magyar kérdés hallatán. Nem csoda, holland volt a kis drága, az angolba váltó csevegésből pedig kiderült, hogy nagyon bejön neki a Subi zenéje, a magyar rajongóknak pedig mindössze ennyit üzent: „let’s rock!”. Hát, ezt nem volt nehéz betartani, mert egy Álomtégla súlyával zúdultak ránk a riffek és a melódiák. Arra nem vennék mérget, hogy jövőre – már ha a védett madárfajok is úgy gondolják, hogy legyen jövőre… - a nagyszínpadon üdvözölhetjük a Subscribe-ot, pedig a produkciójuk alapján helyük lenne ott.

Subi live

Az egész 2012-es VOLT Fesztivál zárásaként még meglestem néhány nótát a HOOLIGANS bulijából, de Csipáék veszélytelenül kiszámított zenéjénél izgalmasabbnak ígérkezett az egyik haver utolsó szalmaszálat megragadó csajozási kísérlete. Nem járt sikerrel a srác, a VOLT-nak viszont azt kívánom, hogy jövőre is hozzák tető alá ezt a parádés fesztet, méghozzá ugyanitt. Hiszen idén is „porból lettem”, és reményeink szerint 2013-ban is „porrá leszek” a soproni Lővérek Kempingben.

(Koncertfotóink nem a helyszínen készültek. Fotók: Máté Éva)


Megosztás:
További hírek

2019. szeptember. 21. szombat, 14:27

2019. szeptember. 21. szombat, 13:08

2019. szeptember. 19. csütörtök, 15:06

2019. szeptember. 19. csütörtök, 14:15

2019. szeptember. 18. szerda, 18:51

2019. szeptember. 18. szerda, 12:41

2019. szeptember. 17. kedd, 16:03

2019. szeptember. 17. kedd, 15:50

2019. szeptember. 17. kedd, 10:27

2019. szeptember. 16. hétfő, 15:55

Évfordulók

A mai napon nincs megjelenítendő évforduló!

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM