2024. március. 28. csütörtök, Johanna, Gedeon napja van.
​Folytatódik a szülinapozás – FEZEN 2. nap
Dátum: 2022. augusztus. 03. szerda, 15:44 Forrás: ZeneFórum Szerző: Hari
Ahogy előző beszámolómban írtam, idén újra kinyitott az immáron 25 éves FEZEN, így stábunkkal kaptunk is az alkalmon, és ellátogattunk a rendezvényre pár nap erejéig. A szerdai események után csütörtökön többek közt a Death Angelt és a Mercyful Fate-et is megnéztük, de belekukkantottunk a Bagossy Brothers Company és a Lazarvs produkciójába is.



Kis túránkat ezúttal is a Fehérvár Nagyszínpadnál kezdtük, ugyanis az est első külföldi előadója most a trash metál legenda Death Angel volt, egyenesen a napfényes Kaliforniából. Picit furcsa egy ilyen horderejű bandát világosban zenélni látni, de a bandát és a közönséget nézve, ez senkit se zavart. Sőt, a srácok láthatóan kifejezetten jól érezték magukat, valószínűleg ők is élvezték, hogy két év után újra porondon lehetnek.



Még az se volt így furcsa, hogy ilyen névvel, mint Death Angel (Halál Angyal), Mark Osegueda frontember többször is az életet magasztalta konferálásai közben. Játékidőben sem szerénykedtek, fesztiválfellépéshez képest szokatlanul hosszú programot toltak a nagyérdemű örömére, de ennek okáról picit később. Összefoglalva azt kell, hogy mondjam, zenéjükkel és kellemes, barátságos kisugárzásukkal üde színfoltjai voltak a csütörtöki napnak.



Két koncert közt, pihenés gyanánt a civil részlegben kötöttünk ki, ahol ezúttal egy spinning edzésbe csöppentünk. Öröm volt látni, hogy a szervezőség nem csak a biztonságunkra, de az egészségünkre is ügyel, lehetőséget adva, hogy ledolgozzuk a fesztivál alatt sör/kolbász kombó által felszedett plusz kilókat. Én mondjuk beszereztem inkább még egy komlószörpöt.



Következő állomásunk ismét a megszokott nagyszínpadunkhoz vezetett, ahol ezúttal programváltozással kellett szembesülnünk, így értelmet nyert Death Angel-ék megnyújtott szettje. Nagy sajnálatomra, ahogy egy kellően illuminált úriember mondta, a Subszkrájb (Subscribe) zenekar koncertje betegség miatt elmaradt, azonban időben sikerült egy másik nagyobb magyar fellépőt szerezni, kitöltve ezzel a keletkezett űrt.



Helyükre az Alvin és a Mókusok ugrott be, akik a lehetőségekhez mérten, kellően felkészülten álltak színpadra. Ugyan a punk nem az én világom, de hál égnek a közönség nincs velem egy véleményen, és jól fogadták a váltást, Alvinék nem panaszkodhattak.



A Mókusok után a Harman Nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol az erdélyi származású Bagossy Brothers Company koncertjével pihentettük, készítettük fel füleinket az est hátralevő részére. Személy szerint nem minden alkalommal értettem az adott színpadhoz rendelt zenekarokat, hiszen a Nightwish-t leszámítva az összes nemzetközi produkció a kisebb, Fehérvár Nagyszínpadra szorult, azonban egy-két kivételtől eltekintve a nézőtér a programszervezőket igazolta. Bagossyéknál se volt másképp. Zenéjük tökéletes részese volt egy kellemes nyár esti italozásnak, két keményebb produkció közt.



Kirándulásunk végéhez közeledve visszatértünk a „bázis” színpadunkhoz, ahova ezúttal is egy kemény zenei legendát sikerült elcsábítani, nem mást, mint magát King Diamond-ot és zenekarát, a Mercyful Fate-et. Emberünk nem csak a 90-es évek black-metál bandáira volt nagy hatással, de olyan formációkra is inspirálva hatott, mint a Metallica vagy a Slayer. Teátrális színpadi jelenléte, jellegzetes arcfestése és öltözéke, illetve ikonikussá vált, két lábszárból keresztet formáló mikrofonállványa a mai napig elmaradhatatlan részét képezi produkciójának, most se volt ez másképp.



Mondani se kell, a zenekar az utolsó pillanatig próbálta leplezni, hogy milyen látvánnyal készültek az estére, nem kicsit feltüzelve ezzel az izgatott rajongókat, azonban megérte várni. A komplett színpadot sikerült egy sátánista szentélyé alakítani, ahol, mint egy karácsonyi csúcsdísz, megkoronázva azt, egy világító fordított kereszt sütött az emberek arcába, picit elvonva a figyelmet a kecskefejjel ellátott fordított pentagramról a háttérben. Ezzel azt hiszem, ha valaki nem tudta volna, az előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a dán úriember nem éppen mélykeresztény nézeteiről híres, sőt, pont ellenkezőleg.



Az egész környéket átjárta valami sötét, de mégis magasztos érzés. Én ugyan nem vagyok úgy oda Diamond jellegzetes hangjáért, azért örülök, hogy részese lehettem egy ilyen szintű zenei produkciónak, mind látvány, mind hangzás tekintetében. Itt kanyarodnék vissza a Death Angel-es srácok jófejségére, ugyanis a tagok nem voltak restek a közönség soraiból nézni a produkciót, a „pórnéppel” együtt, pedig simán megtehették volna, hogy kényelmesen, a színpad mellől tegyék ezt. Azt említettem már, hogy ezen a napon is jó volt a hangzás?



Indulás előtt még gyorsan elugrottunk pár szám erejéig a Fezen Csarnokba, ránézni Lazarvs-ékra, hogy jó egészségnek örvendenek-e, de szerencsére a hőséget és a homlokokról patakokban folyó izzadtságot leszámítva kutya bajuk nem volt, és hozták a tőlük elvárhatót. Ezzel búcsút is vettünk a csütörtökről, hogy egy nap kihagyással, újra felvegyük legszebb gúnyánkat és idén utoljára bevegyük a negyed évszázados FEZEN-t.

Hamarosan jövünk a szombati nappal!

Szöveg, életkép: Hari
Koncertfotók: Máté Évi

További fotóinkért klikk a zenekarok nevére:


Megosztás:
További hírek

2024. március. 28. csütörtök, 21:34

2024. március. 27. szerda, 21:01

2024. március. 27. szerda, 14:40

2024. március. 26. kedd, 13:10

2024. március. 25. hétfő, 16:45

2024. március. 25. hétfő, 11:34

2024. március. 24. vasárnap, 23:26

2024. március. 24. vasárnap, 18:54

2024. március. 23. szombat, 11:49

2024. március. 22. péntek, 12:58

Évfordulók

Béres János (1930)

Samuel Ramey (1942)

Leblanc Győző (1947)

Stevie Morris (1954)

Cheryl "Salt" James (1967)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM