2020. január. 23. csütörtök, Rajmund, Zelma napja van.
„Már csak a tökéletes popdal hiányzik...” – interjú az Erasure tagjaival
Dátum: 2017. május. 26. péntek, 22:12 Forrás: ZeneFórum Szerző: Janurik János
​Mindössze egy hete került a lemezboltok polcaira az Erasure új, sorrendben 17. albuma, a World Be Gone, Vince Clarke-nak és Andy Bellnek azonban nincs sok ideje begyűjteni az elismerő kritikákat, hiszen a napokban máris koncertezni indulnak, mégpedig Robbie Williams társaságában. Még mielőtt hónapokra beszippantja őket a turné-üzemmód, e-mailben válaszolták meg Janurik János kollégánk néhány kérdését.


– Nemrégiben egy fontos mérföldkőhöz érkezett a karrieretek, 30 éves pop-duó lettetek. Gondoltatok valaha is arra, hogy eljuttok idáig? Vannak még megvalósulatlan vágyaitok?
Vince: – A ’80-as években elképzelhetetlennek tartottuk volna, hogy 30 év múltán még mindig itt leszünk. Ami az ambíciókat illeti, már csak a megfoghatatlan „tökéletes popdal” hiányzik...
Andy: – Nem igazán gondolkodom azon, hogy mennyi ideig tart még ez a dolog – 30, vagy 50 év –, őszintén megmondva, minden napot olyannak fogadok el, amilyen. A legnagyobb megtiszteltetés a számomra az, hogy Vince Clarke-kal dolgozhatok. Úgy gondolom, a végzet keze van abban, hogy ez a dalszerzői kapcsolat létrejött kettőnk között. Néha persze jól esne, ha kicsit jobban elismerne minket a popipar, de ez nem minden.

erasure_2017

– Sokan a „80-as évek zenekarai” közé sorolnak be titeket, annak ellenére, hogy karrieretek nagyobbik fele a ’90-es és 2000-es években zajlott, és zajlik még ma is. Nem gondoljátok úgy, hogy ezért kicsit a rádióadók is felelősek? Szerintetek eleget játsszák a dalaitokat?
Vince: – A rádiós „biznisz” úgy van kitalálva, hogy mindig a legújabbakat sugározzák. Ami persze teljesen érthető. Persze, jól esne, ha kicsit többet játszanának minket, de nem ez a világ rendje.
Andy: – Én úgy vélem, hogy a popzene elsősorban a tinédzsereknek szól, és szerencsés az, aki mellett így kitartanak a rajongóik. Persze én, mint meleg férfi örökké fiatal maradok, így bizonyos dolgokat másként látok. Ami a rádiókat és egyebeket illeti, ez az ő dolguk, hogy kit játszanak, ez az egész nagyüzemi szinten zajlik, és központosítottan. Nincs szükségem rá, hogy kategorizáljanak és, hogy a figyelem középpontjában legyek.

– Kapcsolatba hozhatóak a Robbie Williams-szel közös koncertjeitek azzal a céllal, hogy a zenéteket szélesebb rétegek, az újabb generációs „pop kölykök” is megismerjék? Hogy kerültetek kapcsolatba egymással, és mit vártok ettől a turnétól?
Vince: – Még akkoriban találkoztunk Robbie-val, egy angol tévé-show felvételén, amikor a Take That karrierje indult. Ez a turné nagy lehetőség a számunkra, hogy felidézzük az emberekben, hogy még mindig létezünk. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy Robbie rajongói még mindig „kölykök”... Andy: – Azt hiszem, Robbie és a felesége picit talán rajonganak is értünk. Kedvelem őt, és ez egy remek lehetőség arra, hogy milliók előtt játszhassunk anélkül, hogy 75 állomásos turnéra indulnánk.

– Új Erasure album jelent meg a Mute kiadónál május 19-én, melynek címe World Be Gone. Nem túl optimista cím, de maga az anyag – néhány kivételtől eltekintve – tele van reménnyel. Hogyan tudjátok a jelen körülmények ellenére is megőrizni az optimizmusotokat?
Vince: – Úgy gondolom, a jó és a rossz úgy követik egymást, mint a hullámok. Én természetemtől fogva optimista vagyok. Az is kell, hogy legyek, mivel van egy 11 éves fiam. Az kell, hogy legyél, máskülönben szépen feladhatsz mindent.

erasure_cd

– Az új dalaitok közül jó néhány, mint például a Still It’s Not Over, az Oh What A World (mely egy vészjósló tiltakozás), vagy a Lousy Sum Of Nothing az aktuálpolitikai történésekre fókuszál. Ugyan voltak már politikus hangvételű számaitok, mint a The Circus vagy a Hallowed Ground, mégsem ezek voltak a meghatározó témáitok. Úgy éreztétek, hogy most meg kell szólalnotok a politikai helyzetet illetően?
Vince: – Mostanában annyi őrület zajlik a világban, hogy egyszerűen késztetést éreztünk arra, hogy reagáljunk minderre az új lemezünkön.
Andy: – Egyszerűen csak így jöttek most a dalaink. Nem volt előre eltervezett, hogy politikai tartalmuk legyen... Úgy gondolom, hogy mindössze valami jelentést akartunk nekik adni.

– Ha jól érzékelem, még mindig a szeretet a legfontosabb mozgatóerő az Erasure világában – és ez jól is van így. Romantikus vagy inkább realisztikus alkatok vagytok a való életben? Még mindig hisztek a szeretet világ-megjavító erejében?
Vince: – Úgy gondolom, hogy az emberek alapvetően jók. És azt is gondolom, hogy a „szeretet” olyasvalami, amit teszel, nem amiről beszélsz. Magánemberként és univerzálisan is hiszek a szeretet erejében.

– Az új album inkább nyugisabb, és balladisztikusabb-gospeles hangételű, mintsem techno-diszkós. Ez a hangulat jobban is illik a mondanivalójához, és igazán szívet melengető érzés Andy-t így énekelni hallani – lélekből és felemelően –, mindez Vince vintage analóg szintijeivel aláfestve. Szándékosan vettetek fel ezúttal egy visszafogottabb, az előző két albumtól eltérő lemezt? Azokra ugyanis inkább a dance és a hi-NRG party-slágerek voltak a jellemzők.
Vince: – Tudatosan készítettünk egy elmélkedőbb albumot, ahol az éneknek jut fajsúlyosabb szerep, a zene pedig minimálisan van jelen. Egy kicsit próbáltunk visszatérni a ’95-ös Erasure című album irányába.
Andy: – Osztom ezt a véleményt.

– A beharangozó kislemez, a Love You To The Sky, az elmúlt évtized egyik legjobb Erasure-dala, szerény véleményem szerint. Egy igazi szerelmes szám, pozitív dalszöveggel és euforikus melódiával, mely tényleg az égbe emeli a hallgatót. Ha én választhatnám ki a következő 2-3 kislemezt, a Be Careful What You Wish For! – nálam ez az abszolút favorit –, a World Be Gone és a Sweet Summer Loving biztosan köztük lennének. És nektek mik a személyes kedvenceitek?
Vince: – Nekem a World Be Gone a nagy kedvencem.
Andy: – Hasonló az ízlésünk. Tökéletes választás, amiket felsoroltál.

erasure2_2014_560

– A rajongóitok szerte a világon reménykednek egy saját – Robbie nélküli – turnéban. Lesz ilyesmire esély az év végén, vagy jövőre valamikor?
Vince: – Lesznek saját koncertjeink is 2018-ban.

– És végül, azt csiripelik a madarak, hogy készülőben van egy az Erasure munkássága előtt főt hajtó musical, Oh L’Amour címmel. Hallottatok már erről valamit? Gondoljátok, hogy igazi elismerése lenne a műveiteknek, ha ez a projekt valóban létrejönne?
Vince: – Van pár ötlet a levegőben, melyek persze teljesen lenyűgöznek minket. Várjuk ki, mi sül ki ebből az egészből...
Andy: – Én már hallottam, és fantasztikus az egész! Nagyon bízom benne, hogy meg fog valósulni!

Mi is reméljük, hogy jövőre Budapestet, vagy valamelyik környező nagyvárost is célba veszi az Erasure turnéja, addig pedig még meg lehet próbálni jegyet vadászni a prágai, a budapesti, a bécsi, vagy a klagenfurti Robbie Williams show-ra, ahol Vince Clarke és Andy Bell duója fűt majd be a közönségnek. Az Erasure új albuma már kapható a Metro-Nóm hanglemezboltban.

Megosztás:
További hírek

2020. január. 22. szerda, 12:42

2020. január. 22. szerda, 11:18

2020. január. 22. szerda, 10:59

2020. január. 22. szerda, 10:19

2020. január. 21. kedd, 22:48

2020. január. 21. kedd, 22:25

2020. január. 21. kedd, 21:13

2020. január. 21. kedd, 12:01

2020. január. 20. hétfő, 20:22

2020. január. 20. hétfő, 16:28

Évfordulók

A mai napon nincs megjelenítendő évforduló!

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM