2019. szeptember. 22. vasárnap, Móric napja van.
Zeromancer: Bye-Bye Borderline
Dátum: 2013. május. 07. kedd, 18:46 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid

Mindig is foglalkoztatott az a kérdés, hogy mi (vagy ki) dönti el azt, hogy egy adott produktum vagy műalkotás sikeres lesz-e? Amit például egy gyerek ken a vászonra, azért legfeljebb csak a szülőktől kap egy mosolyt cserébe, míg ha ugyanezt egy elismert festő teszi, rögtön milliókért licitálnak rá az aukciókon.


Ugyanez megfigyelhető a zenében is. Amíg az egyik zenekar néhány akkorddal vagy egy jó dallal képes világhírnévre szert tenni, addig más, hasonló csapatok csak az árnyékban tevékenykednek. Utóbbit testesíti meg a Zeromancer is.

A norvégok ugyanis simán lógathatnák le a lábukat arról a trónról, ahonnan a Rammstein teszi ugyanezt, ám mégis minden bizonnyal örökké az underground sötétsége ragyog majd nekik. Jó dalokból nincs náluk hiány, vannak emlékezetes dallamaik, karizmatikus énekesük, pont annyi eszelősség és extravagancia, ami még befogadható, illetve megéneklik a szerelem és a szex megannyi csúcs- és mélypontját, zenéjük pedig feszes, egyszerre kérges, miközben fekete selyemként simogató. De valaki úgy döntött, hogy a Zeromancernek nem adatik meg az, ami a germánoknak igen. Talán ez nem is baj, és Alex Moklebusték sem bánják annyira. Éppen ezért a hatodik lemezükön is azt az ösvényt tapodják, amit ők jártak ki maguknak.

A Bye-Bye Borderline nem annyira rideg, mint legutóbbi elődjei (Sinners International, Death of Romance), nincsenek rajta olyan tulajdonképpeni slágerek, mint a Revengefuck (verhetetlen dalcím!) vagy az It Sounds Like Love - afféle igazi, egyvégtében hallgatós album ez. Némileg több az elektronika és kevesebb a zúzás. A végeredmény azonban így is hamisítatlan Zeromancer. Az anyagról azért mindenképp ki kell emelni a fülbemászó refrénű címadót, a Cure-os gitárokkal felpörgetett Weakness-t, a borongós zárótételt, A The Tortured Artist-ot; de a legnagyobb pillanatokat a dark/wave balladának is beillő Montreal tartogatja.

Nem állítom, hogy a fjordok vidékéről származó legények életművében a Bye-Bye Borderline lesz a legfényesebb ékkő, de hogy bármikor büszkén tekinthetnek erre a lemezre, ahhoz nem férhet kétség. Az elektronikusan rockos, sötét melankóliára szomjazók mindenképp tegyenek egy próbát vele. És lefogadom, hogy néhány hallgatás után sem vesznek búcsút tőle.

Megosztás:
További hírek

2019. szeptember. 21. szombat, 14:27

2019. szeptember. 21. szombat, 13:08

2019. szeptember. 19. csütörtök, 15:06

2019. szeptember. 19. csütörtök, 14:15

2019. szeptember. 18. szerda, 18:51

2019. szeptember. 18. szerda, 12:41

2019. szeptember. 17. kedd, 16:03

2019. szeptember. 17. kedd, 15:50

2019. szeptember. 17. kedd, 10:27

2019. szeptember. 16. hétfő, 15:55

Évfordulók

A mai napon nincs megjelenítendő évforduló!

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM