2020. április. 07. kedd, Herman napja van.
Lacuna Coil: A sötét energiák átalakítása olasz módra
Dátum: 2012. január. 12. csütörtök, 01:04 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid

A többek között a Depeche Mode Enjoy The Silence feldolgozásának köszönhetően a tengerentúlon is rendkívül népszerű Lacuna Coil január végén jelenteti meg új albumát, a Dark Adrenaline-t. A korongon ezúttal egy R.E.M. átirat kapott helyet, így – telefonon keresztül – többek között erről is kifaggattuk a férfi és női énekkel is operáló olasz csapat frontemberét, Andrea Ferro-t.


– A kiadótok, a Century Media jóvoltából hozzájutottam az új lemezhez, és ha a füleim nem csalnak, nem az előző anyag, a Shallow Life folytatását készítettétek el, hanem inkább a korábbi 2-3 albumotok legjobb pillanatait gyúrtátok össze.
– Igen, magam is így gondolom. A 2006-os Karmacode, és az azt megelőző CD-ink világát szerettük volna megidézni, de mindezt úgy, hogy ne legyünk régimódiak, hanem úgy szólaljon meg a produkció, ahogy az 2012-ben elvárható. Valóban nem törekedtünk arra, hogy a Shallow Life második részét szállítsuk le, ez most egy teljesen önálló történet.

– A Dark Adrenaline jóval keményebb, súlyosabb, mondhatjuk, metalosabb lett az elődjénél. Most nem kaphatjátok meg a rajongóktól, hogy eladtátok magatokat...

– De, olyanok mindig lesznek, akik fújnak az új lemezedre, pusztán csak azért, mert nem olyan, mint a korai anyagaid. A Comalies-t 2002-ben adtuk ki, még ha akarnánk, se tudnánk újra egy olyan lemezt írni. Ugyanakkor tudjuk, hogy merre mozdulhatunk el, sosem csinálnánk reggae vagy hip-hop albumot. Kialakult a saját stílusunk, de ezen belül igyekszünk mindig újítani, előre lépni, felhasználni a megszerzett tapasztalatokat. Ezúttal valóban jobban előtérbe kerültek a vastag gitárok, de azért ott vannak a sötét melódiák is a dalokban.

– Fel sem merült bennetek, hogy egy merészebb CD-vel jelentkezzetek? Mondjuk jó kis trendi dubstep elemekkel, ahogy a Korn is csinálta...

– Ez nem nekünk való, a Korn viszont mindig is híres volt arról, hogy bátran kalandozott. Csináltak már egészen indusztriális hatású lemezt, aztán utána megint zúztak, most meg jött ez a dubstep anyag. Szeretem őket, és néhány új daluk kimondottan tetszik, de ez nekem már túl sok. Mi most klasszikusabbra vettük a figurát, nem akartuk elveszíteni a stílusjegyeinket. Viszont közben arra is figyeltünk, hogy önismétlők se legyünk.

– A 2009-es Shallow Life egy konceptalbum volt, olyan dalokkal, amelyek főleg a felszínes, kiüresedett XXI. századi társadalomról szóltak. Ezúttal van valamilyen összekötő kapocs a trackek között?

– A lemezkészítés időszakában többen is nehéz dolgokon mentünk keresztül. Nem kell tragédiákra gondolni, de főként negatív hatások értek minket. Ezeket szerettük volna átfordítani valami pozitívvá azáltal, hogy kiírjuk magunkból őket. Ezért is lett a lemez címe Dark Adrenaline, mert ez adta az ihletet az alkotáshoz. A kreatív folyamatok egyébként is akkor indulnak be igazán, ha egy kicsit magad alatt vagy. A fő dalszerzőnk, a basszer Marco, főként éjjel írta a témákat, miközben a lehalkított tévén dokumentumfilmek pörögtek háborúkról és egyéb borzalmakról. Minden bizonnyal ez is hozzájárult a Dark Adrenaline sötétebb hangulatához.

– Egyik személyes kedvencem az új nóták közül az End of Time. Jól vettem ki, hogy arról szól, hogy a holnap egyáltalán nem biztos, és az élet távolról sem végtelen?
– Igen, jól. Többen kérdezték, hogy csak nem a Maják által megjövendölt 2012-es világvégéről írtuk-e? (nevet) De nem. Ahogy mondtad, tedd meg azt, amit megtehetsz ma, mert a holnapra nincs biztosíték. Ugyanezt a témát járja körül az I Don’t Believe In Tomorrow is. Nem érdemes várni, hiszen utólag nem jó a fejedet verni a falba olyasmi miatt, amit elmulasztottál megtenni a múltban.

– Azt mondtad, hogy főleg a negatív történések adták az inspirációt. Ezzel szemben a The Army Inside-ban nagyon pozitív hozzáállást fogalmaztatok meg.

– Harcolnod kell, hiszen az élet maga olyan, mint egy csata. Meg kell találnod azokat a pontokat, ahol jobbá teheted. Néha nehéz ez, tudom, előfordul az is, hogy veszítesz, de ez benne van a pakliban. Egy valami fontos igazán: az egészség. Ha az megvan, kis túlzással mindenre képes vagy. Nem szabad mindig a szerencsére várni, cselekedni kell! Nem nyerhetsz mindig, de a lényeg, hogy küzdj. Persze, azért nem árt, ha néha sikerül is az, amit elterveztél (nevet).

– A zárótétel, a My Spirit olyan, mintha tisztelgés lenne a Type O Negative, és azon belül is a tavaly elhunyt Peter Steele (Type O énekes/basszer – a szerk.) előtt.

– Nem véletlenül. Marco ezt a dalt a Peter halálát követő éjszakán írta meg. Borzasztóan lesújtott minket a hír, hogy elhunyt, hiszen jól ismertük egymást, baráti viszonyban voltunk az egész csapattal. Amikor New Yorkban léptünk fel, Peter minden alkalommal eljött és megnézett minket. Turnéztunk is együtt az Egyesült Államokban, arról nem is beszélve, hogy a Paradise Lost és a Tiamat mellett a Type O Negative is nagy hatással volt a zenénkre. A borítóban fel is tüntettük, hogy ezt a dalt Peter emlékének ajánljuk.

– A 2006-os Karmacode lemezeteken szerepelt a Depeche Mode Enjoy The Silence című dalának feldolgozása. Ezúttal az R.E.M. talán legnagyobb slágerére, a Losing My Religionre esett a választásotok.
– Ez a nóta már a Karmacode albumnál is képben volt, mert úgy éreztük, hogy a szövege jól passzol hozzánk. Az Enjoy The Silence különösen élőben működött nagyon jól. Főleg a fesztiválokon könnyítette meg a dolgunkat, hiszen ezt a számot még azok is ismerik, akik azt sem tudják, mi fán terem a Lacuna Coil. A Losing My Religiont még inkább átírtuk, mint a Mode nótát; főleg Cristina (a zenekar női énekese – a szerk.) témái különböznek nagyon az eredetitől. Akár azt is mondhatnám, hogy ez egy Lacuna Coil dal, amihez a szöveget az R.E.M. írta (nevet).

– Ugye tudsz róla, hogy utoljára 2004-ben jártatok Magyarországon?

– ...és egyelőre még biztosan várnotok kell ránk. Január végétől Észak-Amerikában turnézunk, majd tavasszal egy dél-amerikai kör következik. A nyáron szeretnénk bekerülni minél több európai fesztiválra, az önálló koncerteket pedig csak szeptember végétől tervezzük az öreg kontinensen. Megpróbálunk annyi helyre eljutni, amennyire csak lehet, így többek között Magyarországra is. A szervezés sosem egyszerű feladat, például tavaly léptünk fel először Romániában a pályafutásunk alatt.

– Köztudomású, hogy mindannyian nagy fociőrültek vagytok a bandában, még az énekesnőtök, Cristina is. Ezért is kérdezem: mit vársz az olasz válogatottól a 2012-es Európa-bajnokságon?

– Óvatosan bizakodom, mert igazán nagy sztárokat már nem találsz a nemzeti csapatban. Ezzel együtt vannak nagyon jó játékosaink, remek a szövetségi kapitány, és a gárda is kellően egységes. Ha mindenki elkapja a fonalat, akkor szép eredménnyel zárhatjuk az EB-t.


Megosztás:
További hírek

2020. április. 02. csütörtök, 09:52

2020. március. 25. szerda, 09:57

2020. március. 19. csütörtök, 23:42

2020. március. 19. csütörtök, 12:49

2020. március. 17. kedd, 12:53

2020. március. 06. péntek, 13:16

2020. március. 06. péntek, 12:39

2020. március. 05. csütörtök, 13:13

2020. március. 05. csütörtök, 12:25

2020. március. 05. csütörtök, 10:22

Évfordulók

Percy Face (1908)

Ravi Sankar (1920)

Pődör Béla (1923)

Malina János (1948)

John Oates (1949)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM