A(z) „A tökéletességre törekszem” — Maxim Vengerov téma hozzászólásai
„A tökéletességre törekszem” — Maxim Vengerov Szerkesztés
Indította: , 2000. december. 03. vasárnap, 00:00
<i><b>– Novoszibirszki zenészcsaládban született, Moszkvában tanult, de nagyon fiatalon Nyugatra került. Későbbi pályája szempontjából hol érték a legfontosabb hatások? </i></b>
<table width="100%" bgcolor="#c5c5c5"><tbody><tr><td id="ext-gen331" width="100%" align="center">----------oldaltörés----------</td></tr></tbody></table>
Első mesterem, Galina Turcsaninova – akinél ötéves koromban kezdtem tanulni – azt vallotta magáról, hogy a kiváló, múlt századi, magyar származású hegedűművész, Auer Lipót iskolájának „leszármazottja”; a második tanárom, Zakhar Bron viszont egyértelműen az Igor és David Ojsztrah nevével fémjelzett „klasszikus” orosz iskolához tartozott. Később, amikor Nyugatra kerültem, elsősorban nem is hegedűsöktől tanultam sokat, hanem azoktól a karmesterektől és zenekaroktól, akikkel együtt dolgozhattam. Fantasztikus élmény volt tinédzserként megismerkedni Claudio Abbadóval, Daniel Barenboimmal, Carlo Maria Giulinivel, Lorin Mazellel, Zubin Methával, Ricardo Mutival és más világnagyságokkal; közelről látni és megérteni zenei felfogásukat, a fantasztikus művészi alázatot.
<i><b>– Már tízéves korától nemzetközi versenyeken diadalmaskodott, és jó néhány rangos hanglemezdíj kitüntetettje. Mennyire fontosak egy fiatal művész életében a külső elismerések, a díjak és a győzelmek? </i></b>
Annyira fiatalon kerültem be a nemzetközi zenei élet körforgásába, hogy egyszerűen nem volt időm ezen gondolkodni. A versenyeken való szereplést is csupán koncertnek fogtam fel, ezért nem volt lámpalázam, nem mérlegeltem, hogy a zsűritagoknak milyen az ízlésük, milyen stílusú hegedülést szeretnek. Játszottam és nyertem. Most, utólag visszagondolva persze tudom, hogy a versenygyőzelmek nélkül sohasem jutottam volna lemezszerződéshez, nem lehettem volna a patinás Teldec kiadó exkluzív művésze; ha pedig nem nyerek díjakat a lemezeimmel, sohasem játszhattam volna együtt az említett karmesterekkel vagy olyan pompás zenekarokkal, mint a Berlini, Bécsi, New York-i, és az Izraeli Filharmonikusok. Minden mindennel összefügg tehát, csak én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy sohasem kellett lobbyznom és menedzselni magam; anélkül is sikereket értem el.
<i><b>– A Teldecnél megjelent lemezeinek repertoárját tekintve feltűnő a műfaji és stiláris sokszínűség. A kilencvenes években szokatlan, hogy egy művész nem specializálódik valamely korszakra vagy zeneszerzői életműre. </i></b>
Úgy érzem, nem engedhetem meg magamnak, hogy beszűkítsem a zenei érdeklődésemet. Talán majd negyven-ötven év múlva... Egyelőre még minden érdekel: a gregorián és a reneszánsz éppúgy, mint a barokk, a bécsi klasszika, a romantika és a XX. század zenéje. Fontos feladatomnak érzem, hogy a kortárs zenét – elsősorban a modern orosz irányzatokat – népszerűsítsem. Megtiszteltetésnek érzem, hogy több kortárs komponista is nekem ajánlotta új hegedűdarabját.
<i><b>– Két éve egy páratlanul értékes, 1723-ban épített, csodálatos hangú Stradivari mesterhegedűn játszik. Nem tartják emiatt sznobnak vagy túlságosan nagyravágyónak? </i></b>
Remélem, hogy nem. A tökéletességre törekszem, és ehhez szükség van egy minden szempontból kifogástalan hangszerre. A Stradivarim ilyen.
<i><b>– 1997 óta – olyan, világszerte elismert művészek társaságában, mint Harry Belafonte, Julio Iglesias, Roger More, Liv Ulmann és Peter Ustinov – ön az UNICEF tiszteletbeli követe, és jótékonysági koncerteket ad világszerte. Miért érzi fontosnak ezt a missziót? </i></b>
Szibériában, nehéz anyagi körülmények között nőttem fel, így pontosan tudom, mennyire megnyomoríthatja a gyerekek életét a háború, a nélkülözés. Ezért vállaltam el az UNICEF felkérését: szép feladatnak tartom, hogy elvigyem a háború sújtotta Szarajevóba vagy más válságövezetekbe a zene üzenetét. Egész eddigi életemet a muzsika határozta meg, és boldog vagyok, ha megoszthatom a gyerekekkel a klasszikus zenében lelt örömömet.
<i><b>– Huszonhárom éves korára mindent elért, amiről egy klasszikus zenét tanuló fiatal álmodhat. Hogyan képzeli karrierjét a következő évtizedekben? </i></b>
A repertoárom folyamatos bővítése, a tökéletesség iránti vágy naponta új és új feladatokat, kihívásokat állít elém, ezért nem hiszem, hogy a közeljövőben kiégnék, vagy elveszíteném a lelkesedésemet. Távolabbi terveim között szerepel, hogy zeneszerzéssel és vezényléssel is foglakozzak; egyelőre azonban minden érzésemet, gondolatomat és percemet betölti a hegedű.
<i>1998. március 18.</i>
(A fenti beszélgetést Retkes Attlia „Kontrasztok” című nemrég megjelent interjúkötetéből, a szerző szíves hozzájárulásával közöltük.)
<table width="100%" bgcolor="#c5c5c5"><tbody><tr><td id="ext-gen331" width="100%" align="center">----------oldaltörés----------</td></tr></tbody></table>
Első mesterem, Galina Turcsaninova – akinél ötéves koromban kezdtem tanulni – azt vallotta magáról, hogy a kiváló, múlt századi, magyar származású hegedűművész, Auer Lipót iskolájának „leszármazottja”; a második tanárom, Zakhar Bron viszont egyértelműen az Igor és David Ojsztrah nevével fémjelzett „klasszikus” orosz iskolához tartozott. Később, amikor Nyugatra kerültem, elsősorban nem is hegedűsöktől tanultam sokat, hanem azoktól a karmesterektől és zenekaroktól, akikkel együtt dolgozhattam. Fantasztikus élmény volt tinédzserként megismerkedni Claudio Abbadóval, Daniel Barenboimmal, Carlo Maria Giulinivel, Lorin Mazellel, Zubin Methával, Ricardo Mutival és más világnagyságokkal; közelről látni és megérteni zenei felfogásukat, a fantasztikus művészi alázatot.
<i><b>– Már tízéves korától nemzetközi versenyeken diadalmaskodott, és jó néhány rangos hanglemezdíj kitüntetettje. Mennyire fontosak egy fiatal művész életében a külső elismerések, a díjak és a győzelmek? </i></b>
Annyira fiatalon kerültem be a nemzetközi zenei élet körforgásába, hogy egyszerűen nem volt időm ezen gondolkodni. A versenyeken való szereplést is csupán koncertnek fogtam fel, ezért nem volt lámpalázam, nem mérlegeltem, hogy a zsűritagoknak milyen az ízlésük, milyen stílusú hegedülést szeretnek. Játszottam és nyertem. Most, utólag visszagondolva persze tudom, hogy a versenygyőzelmek nélkül sohasem jutottam volna lemezszerződéshez, nem lehettem volna a patinás Teldec kiadó exkluzív művésze; ha pedig nem nyerek díjakat a lemezeimmel, sohasem játszhattam volna együtt az említett karmesterekkel vagy olyan pompás zenekarokkal, mint a Berlini, Bécsi, New York-i, és az Izraeli Filharmonikusok. Minden mindennel összefügg tehát, csak én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy sohasem kellett lobbyznom és menedzselni magam; anélkül is sikereket értem el.
<i><b>– A Teldecnél megjelent lemezeinek repertoárját tekintve feltűnő a műfaji és stiláris sokszínűség. A kilencvenes években szokatlan, hogy egy művész nem specializálódik valamely korszakra vagy zeneszerzői életműre. </i></b>
Úgy érzem, nem engedhetem meg magamnak, hogy beszűkítsem a zenei érdeklődésemet. Talán majd negyven-ötven év múlva... Egyelőre még minden érdekel: a gregorián és a reneszánsz éppúgy, mint a barokk, a bécsi klasszika, a romantika és a XX. század zenéje. Fontos feladatomnak érzem, hogy a kortárs zenét – elsősorban a modern orosz irányzatokat – népszerűsítsem. Megtiszteltetésnek érzem, hogy több kortárs komponista is nekem ajánlotta új hegedűdarabját.
<i><b>– Két éve egy páratlanul értékes, 1723-ban épített, csodálatos hangú Stradivari mesterhegedűn játszik. Nem tartják emiatt sznobnak vagy túlságosan nagyravágyónak? </i></b>
Remélem, hogy nem. A tökéletességre törekszem, és ehhez szükség van egy minden szempontból kifogástalan hangszerre. A Stradivarim ilyen.
<i><b>– 1997 óta – olyan, világszerte elismert művészek társaságában, mint Harry Belafonte, Julio Iglesias, Roger More, Liv Ulmann és Peter Ustinov – ön az UNICEF tiszteletbeli követe, és jótékonysági koncerteket ad világszerte. Miért érzi fontosnak ezt a missziót? </i></b>
Szibériában, nehéz anyagi körülmények között nőttem fel, így pontosan tudom, mennyire megnyomoríthatja a gyerekek életét a háború, a nélkülözés. Ezért vállaltam el az UNICEF felkérését: szép feladatnak tartom, hogy elvigyem a háború sújtotta Szarajevóba vagy más válságövezetekbe a zene üzenetét. Egész eddigi életemet a muzsika határozta meg, és boldog vagyok, ha megoszthatom a gyerekekkel a klasszikus zenében lelt örömömet.
<i><b>– Huszonhárom éves korára mindent elért, amiről egy klasszikus zenét tanuló fiatal álmodhat. Hogyan képzeli karrierjét a következő évtizedekben? </i></b>
A repertoárom folyamatos bővítése, a tökéletesség iránti vágy naponta új és új feladatokat, kihívásokat állít elém, ezért nem hiszem, hogy a közeljövőben kiégnék, vagy elveszíteném a lelkesedésemet. Távolabbi terveim között szerepel, hogy zeneszerzéssel és vezényléssel is foglakozzak; egyelőre azonban minden érzésemet, gondolatomat és percemet betölti a hegedű.
<i>1998. március 18.</i>
(A fenti beszélgetést Retkes Attlia „Kontrasztok” című nemrég megjelent interjúkötetéből, a szerző szíves hozzájárulásával közöltük.)
917 olvasás
Hozzászólok a témához
deeppurple
2007. március. 21. szerda, 09:43
Sziasztok!
Maxim Vengerov, március 30., 19:30-ra a Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tartandó hegedűestre van egy db eladó 15.000 Ft-os jegy. (A jegyek egyébként már elfogytak!) Ha valakit érdekel, hívjon a 06-30/933-1452-es számon. Köszi.
Maxim Vengerov, március 30., 19:30-ra a Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tartandó hegedűestre van egy db eladó 15.000 Ft-os jegy. (A jegyek egyébként már elfogytak!) Ha valakit érdekel, hívjon a 06-30/933-1452-es számon. Köszi.
r.iván
2007. február. 02. péntek, 12:14
Sztem vengerov mellett nem kell ilyen nagyképű dumákat irkálni
adam09
2004. december. 16. csütörtök, 01:47
Én ugy vélem,hogy nem lesz tronfosztás.azért nem,mert itt nem beszélhetünk tronrol.minden müvész más és más,a maga nemében egyedi.persze nyilván lehet nevesiteni a legjobbat,de ez magánvélemény!szerintem Vengerovot nyugodtan vehetjük egy lapra olyan zsenikkel,mint Perlman,Heifetz,Stern,Zukerman,mindenféle fenntartás nélkül.Nem a cimek számitanak,nem is az elismerések.Aki nem érti,miért emlitem ezekkel a müvészekkel egy szinten Vengerovot,annak ajánlom,menjen el és hallgassa meg egy koncerten.Nem fog csalodni.A zene mindennél többet mond,és egy Vengerov tolmácsolásban talán még többet is..!
mick
2001. október. 30. kedd, 01:37
erdekesek a kritikus megjegyzesek, en csak a "kesztyüben gyakoroltam" öneletrajzi visszaemlekezeseire, a vilaghir ellenere meg mindig felenk megszolalasaira emlekszem az interjukbol, na meg arra a lelkesedere, amivel uj, saarbrückeni (!) tanari müködeset kezdte.
tronfosztas? de hisz ez nem boksz vilagbajnoki cim, amit evente meg kell vedeni es csak egy valaki birtokolhatja a sulycsoportban. ö sem ütöttek ki Gil Shahamot, nemde?
elvannak ezek egymas mellett, föleg ha okosan elosztjak a lemezcegeket! teny, hogy Barenboim szepen felepitette a fiut, es biztosan jol halad tovabb az EMI-nel is, de talan nem erdemtelenül...
en meg nem hallottam nem-telthazas Vengerov koncertröl.
s ha minden erv elfogy, marad a "sztarjainkkal megöregedni" korosztalyi szolidaritas, a la Fay Miklos es Bryn Terfel...(lsd F.M. Falstaff kritikaja)
azt viszont valaki elarulhatna nekem, hogy honnan jön a csaladi neve?
tronfosztas? de hisz ez nem boksz vilagbajnoki cim, amit evente meg kell vedeni es csak egy valaki birtokolhatja a sulycsoportban. ö sem ütöttek ki Gil Shahamot, nemde?
elvannak ezek egymas mellett, föleg ha okosan elosztjak a lemezcegeket! teny, hogy Barenboim szepen felepitette a fiut, es biztosan jol halad tovabb az EMI-nel is, de talan nem erdemtelenül...
en meg nem hallottam nem-telthazas Vengerov koncertröl.
s ha minden erv elfogy, marad a "sztarjainkkal megöregedni" korosztalyi szolidaritas, a la Fay Miklos es Bryn Terfel...(lsd F.M. Falstaff kritikaja)
azt viszont valaki elarulhatna nekem, hogy honnan jön a csaladi neve?
Zsolti23
2001. február. 05. hétfő, 16:51
Vengerov bácsi kezdhet remegni,mert ezt a lányt kb 6-7 szer visszatapsolták.Ez valamit jelent.Még egy pár évig csiszolgatja a tudását,és azután... vesz egy Stradivari-t 2 havi fizetéséből.
Füles
2001. január. 30. kedd, 13:13
Legyen...) Tényleg, hogy sikerült a koncert? Van Vengerovnak félnivalója?...
Zsolti23
2001. január. 23. kedd, 17:06
Az imént hallgattam Vengerov előadásában Glazunov A-moll hegedűversenyét.Fantasztikusan él a hegedűje.Most már csak arra vagyok kíváncsi,hogy mit tud az a 16 éves finn-magyar lány (Záborszky Katariina),aki ugyanezt adja elő 29-én a Zeneakadémián?Ki tudja,talán pár év múlva trónfosztás lesz?
Baaa
2001. január. 19. péntek, 16:27
Ez a Maxim srác nagyon jó.Nagyon szép.Tényleg
...
...
Füles
2001. január. 19. péntek, 09:58
A minap láttam egy CD-borítót. Rajta középen nagy betűkkel: Maxim Vengerov, mellette-alatta feleakkorával: Sir Colin Davis, alul ugyanolyan kicsivel a zenekar, végül - szinte láthatatlanul - egy zongorista, Vengerov kamarapartnerének a neve volt olvasható. Ez a borító tökéletesen ábrázolta a jelenlegi zenei erőviszonyokat... különös tekintettel arra, hogy a zeneszerő neve és lemezen előadott művek címe lemaradt...
Bigsony
2000. december. 04. hétfő, 00:00
Szegénynek azt se mondanák meg ha a gyakorlásával neveznének a következő versenyre... Csak játszd fiam, ahogy szoktad, rutinmunka...
Jó a rendező a háttérben az már biztos.
Jó a rendező a háttérben az már biztos.
rota
2000. december. 03. vasárnap, 00:00
forrás: lásd:Hogyan nyilatkozzunk a sajtónak, ha korrekt hegedűművészek vagyunk? c. kézikönyv.
Kihagyta az "elméjült vonzódást Bach géniuszához" és a "számomra Mozart többet mond, mint Beethoven" részeket.
Ha az ember kicsit nem figyel oda, ha későn kapcsol, egyből megnyer néhány nemzetközi versenyt, és aztán megnézheti magát, hova jutotott!
Kihagyta az "elméjült vonzódást Bach géniuszához" és a "számomra Mozart többet mond, mint Beethoven" részeket.
Ha az ember kicsit nem figyel oda, ha későn kapcsol, egyből megnyer néhány nemzetközi versenyt, és aztán megnézheti magát, hova jutotott!
« első oldal
|
előző oldal
|
Összesen 11 db. listázva 1-11
|
következő oldal
|
utolsó oldal »
Ha hozzá szeretne szólni a témához, kérem jelentkezzen be!
Évfordulók
Béres János (1930)
Samuel Ramey (1942)
Leblanc Győző (1947)
Stevie Morris (1954)
Cheryl "Salt" James (1967)
tovább »Hírdetés
Lájkolj :)
Toplisták