Szeretem bevárni a dolgokat
[2003.02.14.]
- Népszabadság
Karácsony János 1986 és 1996 után csak néhány héttel ezelőtt rukkolt ki harmadik, Boldog Karácsony című lemezével. Márciustól várhatóan több koncertet is ad ennek örömére, jelenleg két vidéki dátum fix: 2-án Vácott, 29-én pedig Debrecenben lép fel, rendes országos turné – budapesti lemezbemutatóval – viszont csak ősszel várható.
– Harminc éve van a pályán, és amióta zenekara, az LGT 1992-ben bejelentette visszavonulását – amit persze azóta számos alkalmi koncerttel és két új lemezzel cáfolt meg –, ön rendszeresen el-eltűnik a rockzenei életből. Ez a hullámzó jelenlét tudatos, vagy csak így alakultak az események?
– Így alakultak. Korábban sem volt, ma sincs bennem különösebb visszavonulási vágy, nem vagyok agilis alkat, szeretem bevárni a dolgokat, és élek is az alkalommal, ha mások úgy látják, újra aktuális vagyok. Mostanában a szerencse mellém szegődött, az LGT az elmúlt években ismét előtérbe került, és vele én is. Mindenesetre ezúttal törekszem arra, hogy folyamatosan a piacon legyek.
– Tudtommal érvényes szerződés köti az egyik multinacionális kiadóhoz, ezt a korongot mégis egy kis hazai cégnél jelentette meg. Miért?
– Az eddigi kiadómnál azt mondták, nem éppen erre az anyagra vártak. Semmilyen szempontból nem láttak benne fantáziát, de mondták, ha találok rá kiadót, szívesen elengednek erre az alkalomra. A NarRátor Records pedig kifejezetten ilyen jellegű vállalkozásokat karol fel. A stúdiómunkával októberre lettünk kész, végül rohamtempóban még sikerült kijönni vele a karácsonyi piacra.
– Boldog Karácsony – kézenfekvő szójáték, de nem fél, hogy kereskedelmileg egy évben csak egyszer jön be?
– Nem. Aki meghallgatja a lemezt, azonnal észreveszi, hogy ezek nem karácsonyi dalok, szó sincs arról, hogy az ünnepet céloztuk volna meg.
– Nyilván az is okot adhatott a boldogságra, hogy elég sikeres évet tudhat maga mögött. Tavasszal új lemez az LGT-vel, nyáron nagyszabású fesztivál, ráadásul hat év után újra szólóanyaga jelent meg.
– Valóban nincs okom panaszra. A történeti hűséghez tartozik, hogy ez az anyag valójában már 2001 végén stúdiókész volt, nemcsak maguk a dalok, hanem a hangszerelések is, egyedül a megfelelő szövegek nem akartak megszületni, pedig több szerzőtárssal is próbálkoztam. De már akkor sejtettem, hogy az LGT-nek sok munkája lesz 2002-ben, miként a tavalyi év első fele arról is szólt, és a lemezemmel csak 2002 nyarán tudtam újra foglalkozni. De attól kezdve ismét intenzíven belevetettem magam, és Korom Attila személyében szerencsére megtaláltam a kellő szövegírótársat.
– Többször hangoztatta, ön elsősorban zenekari ember, társaságban érzi jól magát. Ezt a lemezt mégis egyedül, illetve a hangmérnök-hangszerelőtárs, Závodi Gábor segítségével tette egybe.
– Gondoltam, ugrok egy nagyot, ezúttal megfordítom a dolgot. Nem láttam értelmét annak, hogy előbb betanítsam a dalokat egy komplett zenekarnak, őrlődjünk, súrlódjunk, fárasszuk egymást, és a végén aztán nem is az sül ki, mint aminek elképzeltem. Ezúttal előbb a stúdióban raktam össze az egész lemezt, és ha majd aktuálissá válik, mondjuk turnéra indulok vele, akkor jöhet a betanítás.
– Tudja már, hogy élőben kivel fogja mindezt megszólaltatni?
– Praktikussági szempontból a Roland East Europe bemutató-zenekarával. A NarRátor Records vezetője egyben ennek a vállalatnak az igazgatója, és mivel ezek a fiúk minden hónapban több alkalommal is bemutatókat tartanak valamelyik nagyobb vidéki városban, össze lehetett a két dolgot kötni. Nagyobb szabású turnéban egyelőre nem tudok gondolkodni, előbb valamilyen szponzorpénzt kell szereznem rá. Klubszinten, egy szál gitárral viszont nem él meg ez az anyag.
Oldalaink tartalmának teljes, vagy részben történő reprodukálása vagy továbbadása
a ZeneFórum Kft. előzetes hozzájárulása és a zeneforum.hu URL feltüntetése nélkül tilos!
