Már csak ez hiányzott - Jazzanova: In Between
[2002.05.25.]
- Népszabadság
Külföldön tán másképp van, de Magyarországon nem jöhetett volna ki jobb idopontban a Jazzanova elso nagylemeze, mint mostanában.
Vadul hódít a nu jazz, illetve a többi dzsessz-ihletésu zene, hogy mást ne mondjunk, a fovárosban legalább három, az effélékre koncentráló partisorozat fut. (A Jazz'n'Bass egyenesen azon fáradozik, hogy felkutassa a drum'n'bass és a dzsessz közös pontjait. Pompás ötlet!) A dj-k osrégi korongokért túrják fel a lemezboltokat, olyan bakeliteket keresve, amelyeken két szám között hallatszik, amint az öreg szaxis odébb tolja a székét.
Ilyen körülmények között az In Betweennek nyilván mindenki megbocsátja, hogy ennyire késon született meg; a lényeg, hogy az elso szám talán öniróniától sem mentes kezdosora - "Something's missin'..." - többé (végre) nem állja meg a helyét. A hat berlini srác a remixek után egy szinte már szorözo gondossággal összerakott saját albumot adott ki a kezébol. Szörnyen a helyén van benne minden, pedig az eszköztár roppant széles, a hiphoptól a soulon át a latinig sokféle stílusjegy keveredik. Igen, ez mind belefér. Úgy tunik, a nem hebehurgya módon kezelt zenei eklektikából mostanában szinte csak jó dolgok bírnak kisülni. Ráadásul a Jazzanova nem félt a sok vokáltól, tisztán instrumentális szám alig van a lemezen, így a nem éppen táncolásra alkalmas öszeállítás többnyire megorzi könnyedségét.
Egy ravasz, kicsit retrós számmal kezdodik a lemez: a L.O.V.E. and You & I eleinte olyan, mintha egy fehér öltönyös fekete soulegyüttest hallanánk, valahonnan a Dirty Dancing elotti korszakból (eltekintve a tökéletes hangszereléstol), aztán lassan kibontakoznak a nem tolakodó, de gömbölyded basszusok, némi csilingeléssel felülírva. A No Use dallamvilága ugyan csaknem hétköznapian egyszeru, az ütemek azonban már töredeznek néha. Nyilván nem véletlen, hogy a The One-Tet a következo, ebben ugyanis a rapper Capital A szövegel immár hamisítatlan hiphopritmusokra. A Fade Out - voltaképpen egy negyven másodperces kiállás - jól vezeti fel a legkomolyabb számot a lemezen. Ez a Hanazono, mely keleties indulása után szigorúan felépített, suru, feszültséggel teli hangfolyammá alakul, Hadzsime Josizava zongorajátékával megspékelve. A félelmetesen jól kevert Mwela, Mwela (Here I Am) latinos startja után kissé konfúzus, de nagyon dinamikus, többféle vokállal megtámogatott drum'n'bass-számmá válik, majd jön a monoton Keep Falling, Ursula Rucker és Hawkeye Phanatic sejtelmes, félig mc-zo, félig éneklo hangjával. A vonóshangzásokra építo Cyclic és Another New Day egy egységet alkotnak, akárcsak az utánuk jövo Place In Between és Soon, erosen elektronikus szólamokat csempészve az albumra. Ezen a vonalon halad tovább a törzsi lüktetésu, de lágy dallamú Dance The Dance és - a tengerparti zajokból álló Sub-Atlantic közbeékelésével - a váratlan basszusokkal operáló Glow and Glare is. Az E-Ovation nevéhez huen egy tapsgép egyharmad perces "produkciója", ami viccnek nem rossz, annál összetettebb viszont a Takes You Back (Unexpected Dub), Desney Bailey kellemes vokáljával, a lassú Wasted Time pedig szinte észrevétlenül vezeti le és vet véget a lemeznek.
A lemez gazdagsága bizonyára a fenti rövid felsorolásból is kitunik. Pedig nem több, mint egy debütáló album...
Oldalaink tartalmának teljes, vagy részben történő reprodukálása vagy továbbadása
a ZeneFórum Kft. előzetes hozzájárulása és a zeneforum.hu URL feltüntetése nélkül tilos!
