Az összeomlás elmaradt
[2002.05.12.]
- Népszabadság
Régóta kongatják a vészharangot a hagyományos lemezipar felett, régóta nem történik meg a látványos összeomlás, bár kétségtelen, évrol évre a piaci mozgások, a statisztikai adatok és tendenciák egyre inkább ezt sugallják.
Feltéve, hogy a piaci szereploknek idoközben nem sikerül alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez. A kedvezotlen gazdasági helyzet, a világméretu recesszió mellett a lemeziparnak a legnagyobb fejfájást a CD-írók rohamos fejlodése okozza, és továbbra is célkeresztben az mp3.
Elsoként itt vannak a legfrissebb statisztikai adatok: 2001-ben a világon 3,2 milliárd hanghordozót értékesítettek, mintegy 33,7 milliárd dollár értékben, és ez darabszámban 6,5, értékben 5 százalékos visszaesést jelez az elozo évhez képest. A CD-k eladási mutatója eloször csökkent 5,1 százalékkal, miközben a single-bol 16,1, a musoros kazettákból 9,9 százalékkal fogyott kevesebb tavaly.
A nemzetközi zeneipari szövetség, az IFPI április közepén tartott kongresszusán elhangzottak alapján a világ összforgalmának majd 40 százalékát jegyzo Egyesült Államokban a visszaesés darabszámban 9,4, értékben 4,7 százalék. Európa az általános trendnél változatosabb képet mutat: míg például Dániában (–22,8), Ausztriában (–17,9), Görögországban (–13), Németországban (–7,9) és Olaszországban (–9,3) egyértelmu a csökkenés, addig Franciaországban (+8,4), az Egyesült Királyságban (+3,1) és Spanyolországban (+1,5) kisebb mértéku piacbovülésrol számoltak be. Nottek az eladások Bulgáriában, Oroszországban, Lettországban és Litvániában is, ez azonban csak viszonylagos, hiszen itt a rendkívül nagy arányú, bár az elmúlt években fokozatosan tért veszto kalózipar „kárára” javultak a statisztikák.
Ázsiában szintén felemás a kép: a világ második legnagyobb piacán, Japánban tavaly 12,4 százalékkal kevesebb hanghordozót értékesítettek, mint 2000-ben, Kínában és Indiában azonban 15, illetve 16,6 százalékkal többet. A legjobban a gazdasági és politikai válságokkal sújtott latin-amerikai és a közel-keleti zenei piac rendült meg, ott 21,4, illetve 26,7 százalékos a visszaesés. (A két legfontosabb piacon, Brazíliában és Mexikóban 25, illetve 16 százalék.) Ausztráliában azonban 10,9 százalékkal több CD és kazetta kelt el, mint egy évvel korábban.
Hazánkban – gazdasági növekedés mellett – az elmúlt években gyorsuló mértékben csökken az értékesített hanghordozók száma: a csaknem egy évtizedig tartó folyamatos, a kilencvenes évek közepén kifejezetten dinamikus piacbovülés után 2000-ben majdnem 5 százalékkal, 2001-ben pedig már 16 százalékkal kevesebb CD-t, kazettát, hagyományos lemezt, single-t és zenei videokazettát értékesítettek Magyarországon, mint egy évvel korábban. (A teljes forgalomcsökkenés értékben 5 százalékos). Ez különösen annak tükrében érdekes, hogy a kilencvenes években több mint kétszeresére bovült a hanglemezpiacunk: míg 1991-ben több mint 3,1 millió hanghordozó kelt el, addig 2000-ben több mint 7,4 millió. Különösen 1997-ig volt dinamikus ez az expanzió, az akkori eladási rekordot (7,825 millió darab) azóta sem sikerült túlszárnyalni. Az 1998-as jelentos visszaesést (7,050 millió darabra) egy évre rá újabb bovülés követte (7,613 millió darab), ahhoz képest 2000-ben újra visszaesés jött (7,384 millió darab), tavaly pedig az eladások már nem érték el az 1995-ös évi szintet (6,231 millió darab).
Ezzel párhuzamosan a nemzetközi lemeziparban a hazai eloadók erosödése a jellemzo. Az IFPI adatai szerint 1991 és 2000 között világviszonylatban több mint hatvan százalékra emelkedett a hazai repertoár részesedése, igaz, ebben foként az Európán kívüli országok játszanak jelentos szerepet. Magyarországon 2000-ben még több külföldi hanghordozót értékesítettek (100-ból csak 45 volt magyar könnyuzenei produkció), tavaly viszont már nálunk is 100 eladott CD vagy kazetta közül 52 volt hazai könnyuzenei eloadóé. Európában a kiadványoknak általában 25–35 százaléka hazai, kivételt csak az eros zenei identitású népek (olaszok, franciák, görögök) jelentenek, de ez az arány náluk sem szokott 50-55 százalék fölé emelkedni. Ez az 52 százalékos hazai siker azért is jelentos, mert a kilencvenes évek elso felében – a volt szocialista országokhoz hasonlóan – a korábbi hatvan százalékról 1995-re 34,6 százalékra esett vissza a hazaiak részesedése, azóta viszont ismét folyamatosan no.
Változatlanul jól szereplünk a komolyzenei eladási statisztikákban, bár az arány az elmúlt egy évben csökkent: míg 2001-ben Magyarországon 872 ezer klasszikus CD-t értékesítettek (ez a piac 12 százalékát tette ki), addig tavaly csak 558 ezret (ez az összforgalomnak még mindig 9 százaléka), ami különösen akkor mutatkozik jelentos eredménynek, ha mindezt összevetjük az európai 4-5 százalékos átlaggal.
A világtrendnek megfeleloen tovább változik a hanghordozók piaci szerkezete: míg 1991-ben a kazetták részesedése 85 százalék volt, addig 2001-ben már csak 44 százalék. Miközben a hagyományos lemezek 1994 óta gyakorlatilag teljesen eltuntek, illetve az igényesebb dj-k „munkaeszközei” lettek, a CD-k részesedése 1991 és 2001 között 8,5 százalékról 55 százalékra emelkedett. Az új hanghordozók – DVD Audio, Super Audio CD – egyelore még nem hoztak érdemi áttörést, az ezeken megjelent mintegy hatszáz címbol tavaly összesen 600 ezer darab talált gazdára, ennek fele az Egyesült Államokban.
A tavalyi ötszázalékos visszaesést a szakértok mindenekelott a rohamléptekben tért hódító CD-másolással okolják: német felmérések szerint ma minden három megvásárolt zenei CD-re jut két másolt. És ha komolyan vesszük azt a meghatározást, hogy eredeti hanghordozóról csak az tekintheto legális másolatnak, amit a jogtiszta hanganyagot megvásárló személy a saját használatára készít, akkor minimum szürkének kell tekintenünk azokat a másolatokat, amelyek a baráti, ismerosi körökben terjednek.
Az írható CD-k forgalma negyven százalékkal növekedett a világ tíz vezeto piaca közül hétben. Magyarországra tavaly közel 5,2 millió írható CD-t hoztak be, legalábbis ennyi után fizettek jogdíjat. Szakértoi becslések szerint azonban ennek legalább két-háromszorosa kerül be Magyarországra, ezért döntött az Artisjus, a Mahasz és az Eloadómuvészi Jogvédo Iroda a hologramos címke 2002. január elsejei bevezetésérol. A behozatal nálunk is évrol évre dinamikusan no: 1999-ben 2 millió, 2000-ben 4,2 millió, 2001-ben pedig 5,2 millió darabot terítettek a hazai piacon. Mivel a tényleges felhasználást ellenorizni lehetetlen, így annak ellenére fizetni kell CD-ként a 36 forintot, hogy nem mindegyikre másolnak jogdíjköteles zenét.
A teljes magyarországi népesség 31 százaléka készít rendszeresen másolatokat hanganyagról. A legnagyobb arányban a 15–17 évesek (62 százalék) és a 18–30 évesek (56 százalék) élnek ezzel a lehetoséggel. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésbol, melyet – a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) felkérésére – a Szonda Ipsos készített 2000-ben és 2001-ben. Ha külön veszszük az üres kazettára és az írható CD-kre készült másolatokat, akkor az is kiderül, hogy a legtöbb CD-t ugyanazok „írják”, akik amúgy is a legnagyobb arányban vásárolják, tehát a fiatalok és a vagyonosabbak. Érdekes adat, hogy a hanghordozót nem vásárló körülbelül 5,5 millió embernek mindössze 18 százaléka másol, a hanghordozókat vásárló 2,8 millió embernek azonban az 56 százaléka. (Emellett a teljes magyarországi, 14 évesnél idosebb lakosság csupán 4 százaléka, mintegy 300 ezer ember tölt le mp3-as formátumban zenét az internetrol, de errol a problémakörrol majd késobb.)
Az illegális kópiák elleni fellépésként a nagyobb lemezkiadók szinte mindegyike megpróbálja másolásvédelemmel ellátni „slágergyanús” kiadványait. Februárra egyes jelentések szerint már 10 millió „védett” audio CD került forgalomba Európában és az Egyesült Államokban, és felbukkanásukat világszerte felháborodási hullám követte. Tavaly októberben tört ki az elso ilyen botrány Michael Jackson (Sony) és Natalie Imbruglia (BMG) CD-je körül, amelyen ráadásul fel sem tüntették, hogy a számítógépes CD-ROM-ok képtelenek lejátszani. E különbözo védelmi technológiák lényege ugyanis az, hogy szándékosan hibás adatokat helyeznek el a CD-n, melyet csak a „normál” CD-játszók hagynak figyelmen kívül, számítógépen vagy lejátszhatatlanok, vagy jelentos mértékben romlik a hangminoségük. A baj csak az, hogy az ily módon kódolt lemezek sokszor annyira meg vannak „fertozve”, hogy még a legdrágább hifi-berendezéseken is gyengülhet a hangminoség.
De nemcsak ez a gond vele, vélik a kritikusok, és eloszeretettel felemlegetik az 1992-es Audio Home Recording Act nevu amerikai törvényt, mely szerint a vásárlónak joga van saját célra digitális másolatot készíteni az általa megvett lemezrol. Miközben a kiadók szemszögébol éppen ez a legnagyobb veszély, mert így készített kópiák kerülnek aztán fel a világhálóra, és érhetok el bárki számára ingyenesen. A feloldhatatlannak látszó ellentétet most éppen egy arizonai cég, a SunnComm igyekszik áthidalni, április közepén mutatták be a nyilvánosság elott azt a megoldásukat, mely lehetové teszi a másolásvédett zeneszámok ismerosöknek való elküldését. Elmondásuk szerint az e-mail segítségével elküldött zenefájlok egy bizonyos lejátszás után „lejárnak”, és tovább nem hallgathatók.
A lemezekre tett „védelmi rendszer” kiforratlanságát jelzi egyébként, hogy eddig még egyetlen kiadó sem merte az összes, általa forgalmazott audio CD-t másolásvédelemmel ellátni. A CD-technológia egyik atyja, a holland Philips pedig januárban bejelentette, nem támogatja a másolásvédett CD-ket, egyben figyelmeztette a kiadókat arra, hogy ezek a diszkek lényegében nem teljesen kompatibilisek a CD-szabvánnyal, épp ezért elkerülhetetlen külön jelölésük, ami aztán óvatosságra is intheti a vásárlókat.
Idoközben a német jogvédo hivatal, a Gema csaknem 30 CD-írót gyártó céget készül beperelni azért, mert szerinte azok nem akadályozzák meg a jogvédett audio CD-k másolását. Amennyiben a Gema számára kedvezo döntés születik, a gyártók akár 10 euró kifizetésére is kényszerülhetnek minden egyes legyártott CD-író után. A Die Weltben megjelent cikk szerint Németországban mintegy 5 millió CD-író került eddig forgalomba.
A lemezipart megingatható másik tényezonek a szakemberek évek óta az internetrol szabadon letöltheto, illegálisnak minosített mp3-as zenefájlokat tartják. A nagy lemezcégek – illetve az oket képviselo RIAA (Amerikai Lemezkiadók Szövetsége) – közel két éve hadakoznak vehemensen e fájlok ingyenes és korlátlan csereberéje ellen. A leghíresebb ügy kétségkívül a tavaly júliusban kényszeruen leállt amerikai Napster elleni per, mely precedensértéku lett ugyan, de a nagy kérdés igazán az volt: a cég hatvanöt millió regisztrált felhasználóját, illetve részben az mp3-ban megtestesülo új kultikus közösség tagjait rá lehet-e venni bírói ítéletekkel arra, hogy fizessenek akkor is, ha nem muszáj.
Nos, egyelore nem lehetett. Ráadásul a Napster régóta nem az egyedüli fálj-csereberélgeto program, csupán az egyik legelso és kétségkívül a leghíresebb, veresége és leáldozása után ez a hatvanötmillió zenehallgató zöme egyszeruen átnyergelt az iMeshre, a Gnutellára, a FastTrackre vagy bármely más freeware szoftverre. Ezek többségénél ráadásul már nincs is központi szerver, ahol a felhasználók gépein lévo zenék listáját és elérhetoségi helyét tárolnák – a program felhasználói közvetlenül egymás számítógépeihez csatlakoznak. A Webnoize piackutató cég jelentése szerint egyes alternatív fájlcsere-hálózatokon (KazaA, MusicCity, Grokster) tavaly októberben mintegy 20 százalékkal több médiafájlt töltöttek le a felhasználók, mint egy hónappal korábban, és például szeptemberben 1,51 milliárd fájlletöltés futott keresztül rajtuk.
A szakértok szerint óriási problémát okozhat, hogy a fiatal generáció immár természetesnek veszi, hogy egy-egy új albumot nem a lemezboltban keres, hanem az internetes fájlcsere-szolgáltatásokon. Becslések szerint legalább öt évre van szükség ahhoz, hogy a lemezkiadók által indított internetes zeneszolgáltatok – a Pressplay vagy a MusicNet – számottevo bevételt érjenek el. És változatlanul nagy kérdés, hogy racionális üzleti szemlélettel és jogi eszközökkel hosszú távon sikeresen lehet-e korlátozni egy mindenféle kereskedelmi és profitszempontnak, illetve jogszabálynak fittyet hányó, spontánul és alulról szervezodo, decentralizált, folyamatosan váltó és változó internetes kultikus közösséget. Egy olyan közösséget, amelyben az érzelmeknek, a vágyaknak, az ideáknak, a digitális Robin Hood-attitudnek a szerepe és az összetartó ereje sokkal nagyobb és kikezdhetetlenebb, mint azt a lemezipar mai irányítói gondolnák.
Oldalaink tartalmának teljes, vagy részben történő reprodukálása vagy továbbadása
a ZeneFórum Kft. előzetes hozzájárulása és a zeneforum.hu URL feltüntetése nélkül tilos!
