A megvilágosodás szárnyai
[2003.02.04.]
- Népszava
Varga János a hazai progresszív zene egyik legmarkánsabb alakja. Jellegzetes gitárjátékát jól ismerik, akik kedvelik az East, az Art Reactor, a Cik-Cakk Co., és a Hobo Blues Band muzsikáját. A sokoldalú, lobbanékony zenész szerzeményei decemberben jelentek meg a The Wings of Revelation II. című albumon.
A vizuális élményekkel tűzdelt lemezbemutatót február 6-án tartják a Petőfi Csarnokban. Varga Jánossal az új album anyagáról és a gitárzenében rejlő lehetőségekről beszélgettünk.
- Nem titok, hogy a progresszív rock zenének elég szűk a hazai piaca. Milyen volt az előző lemez kifutása?
- A mostanié sokkal jobb. Ebben nyilván közrejátszik az is, hogy az előző lemez már vonzott némi érdeklődést, ebben a műfajban a magas eladási példány ritkaságnak számít. Ezeknek a lemezeknek hosszabb a kifutási idejük. Közben Böszörményi Gergely, a Periferic Records vezetője ellátogatott a MIDEM-re, ahol sikeres tárgyalásokat folytatott európai, sőt távol-keleti terjesztőkkel is. Mindez nagyon fontos, hiszen ismert tény, hogy a progresszív rock lemezek nyolcvan százalékát külföldön tudjuk eladni. Itthon a nagyvárosokat kellene még megcélozni, oda eddig kevés anyag jutott el.
- A lemez anyagára rátérve: honnan van ez a hihetetlen energia, öröm és felszabadultság, ami áthatja ezt a zenét?
- Örülök, hogy ez érezhető a zenében. Nehezen tudok a kérdésre válaszolni. Nagyon nagy szeretetben nőttem fel, jó kapcsolatom volt a szüleimmel, és most a saját családomban is ezt élem meg. Általában jók az emberi kapcsolataim. Velem is előfordul, hogy kimerítenek a mindennapok, bizonyos dolgoktól padlóra kerülök, de ezekből az emberi kapcsolatokból mindig erőt tudok meríteni. Egy rövid kis anekdota: az én fiatalkoromban mindenki közel került így-úgy a zenéhez. A legtöbbünknek azonban csak maszek gyártmányú gitárja volt. Én már az Eastben zenéltem, de még mindig ilyen hangszeren. Nem sokkal később a barátaim letettek elém egy profi gitárt azzal, hogy majd idővel megadom az árát. Ha az embert ilyesmi veszi körül nap mint nap, könnyebben veszi az akadályokat. Remélem, hogy ez sugárzik át a zenén is.
- A Varga János Projekt muzsikája dominánsan gitárzene. Nem érzi úgy, hogy vékony jégen jár? Nem merült fel az ötlet, hogy a szintetizátorok hangsúlyosabb szerepet kapjanak?
- Én azt tapsztalom, hogy a gitárzenét még mindig nagyon sokan szeretik. A mostani, fiatal zenészekből álló bandák ugyanolyan erővel és hatással képesek játszani, mint a "klasszikusok". Az igaz, hogy teljesen másképp gitároznak, más intonációkat, más technikát használnak, de még mindig ezt a hangszert állítják a középpontba.
- Van még lehetőség a gitárban? Ki lehet még olyasmit hozni a hangszerből, amit eddig nem hoztak ki belőle?
- Ha csak a technikai adottságokat nézzük, azt mondhatom, hogy a lehetőségek egyre tágabbak, sajnos e technikai lehetőségek nem mindig, és nem mindannyiunk számára elérhetőek.. Mindig van az új lehetőségeket és technikát kihasználó, csábító új trend is. Azonban a lelkiekből fakadó, őszinte, nem manipulált érzelmi töltést nem lehet kölcsön venni innen-onnan. Persze, nem is eladható ide-oda. Azt tartom, hogy sokfélét kedvelni, szeretni, érezni, felfedezni fontos, de ami ezekből a miénk lesz-marad, az bennünket magunkat tükröz, ha ezt érleljük és becsüljük, talán éreklődésre számot tartó eredményre juthatunk. Lehet újat teremteni minden hangszeren, gitáron is. Ha ezt érezzük magunkhoz legközelebb. Egyébként azóta, amióta az Easttel, később pedig a Varga János Projecttel elkezdtünk dolgozni, én mindig abban gondolkodtam, hogy a billentyűk is komoly szerepet kapjanak. Nyilvánvaló, hogy amit mi csinálunk, az nem nyers gitárzene. Mindig kedveltem azt a fajta muzsikát, amelyben a szintetizátorok egyfajta alapot teremtenek, és efölött szólalnak meg a gitárok. A gitározásban számomra mindig ez volt a legszebb. Egy hasonlat: ha az ember beül a templomba, és megszólal az orgona, valami egészen különös érzés keríti a hallgatót hatalmába, valami furcsa érzés tör rá. Nem tudom megfogalmazni mi ez, de mintha a mindenség kerülne egy kicsit közelebb. A saját zenémben megvalósítani azt, hogy ez a hangzás megszólaljon, és én a gitárjátékommal felette lebeghessek, a legtöbb, amire egy zenész vágyhat. Ez az én életem.
Oldalaink tartalmának teljes, vagy részben történő reprodukálása vagy továbbadása
a ZeneFórum Kft. előzetes hozzájárulása és a zeneforum.hu URL feltüntetése nélkül tilos!
