Egész este Szerelemtánc
[2003.02.05.]
- Népszabadság
Ősbemutatóra várja ma este a Thália Színházba a Magyar Állami Népi Együttes az autentikus népzene és néptánc rajongóit. Nyolc koreográfus egy tucat darabjából és további két zenekari számból szerkesztette egybe Mihályi Gábor művészeti vezető az együttes legújabb, Szerelemtánc címet viselő produkcióját, amellyel a premier után nem csupán itthon, hanem a Kárpát-medence környező országaiban is szeretnének minél több színpadra eljutni.
Lassan indulnak a mozdulatok. Lassan, ahogy a szerelmesek méregetik egymást. Lassan, ahogy egyszerre igyekszünk kimutatni és visszafogni az érzelmeinket. Vágy és félelem feszül minden gesztusban, aztán repülünk.
Az Állami Népi Együttes a legtöbbször megénekelt, eltáncolt érzelmet, a szerelmet választotta témájának, hogy új, egész estét betöltő műsorát összeállítsa.
Veszélyes vállalkozás.
Félhetünk a közhelyektől, a melankóliától, a nagyot mondástól, az erőlködéstől, talán még a színtelenségtől is.
Szerencsére egyikkel sem találkozunk ma este a Thália Színházban, ahol befogadták az ősbemutatót. Mi ennek a titka? A válasz egyszerű. A legrégibb emberi érzést a magyar tánc legtermészetesebb hagyományainak felidézésével, megmutatásával tették láthatóvá. Az autentikus zene és az autentikus tánc egyszerre szól magáról a szerelemről, és az alkotóknak a művészetük iránti szerelmes vonzódásáról.
A cím így válik kétjelentésűvé.
Még tavaly Pesovár Ernő, a szakma Kossuth-díjas mestere vetette föl egy beszélgetés során, hogy miért is ne lehetne egy egész estén át szerelemtáncot járni? Mihályi Gábor, az együttes művészeti vezetője ősszel jutott odáig, hogy megkereste néhány fiatal barátját. Táncosokat, koreográfusokat – köztük olyanokat is, akik már színpadra állítottak néhány darabot, ám közben maguk is ott járják a legényest, a verbunkot, a csárdást a többiek között.
Így állt össze a moldvai, mezőföldi, zoboraljai, boncidai, gyimesi, mezőkölpényi, ördögfüzesi, kalotaszegi, széki, rimóci, szilágysági és magyarbődi zenékből és táncokból a Szerelemtánc című műsor. Minden darabot más-más koreográfus álmodott színpadra. Pozsonyból, az Ifjú Szívek Együttestől érkezett Hégli Dusán, Marosvásárhelyről, a Maros Művészeti Együttestől jött Könczei Árpád. Hozzájuk csatlakozott a BM Duna Művészegyüttesének fiatal koreográfusa, Juhász Zsolt, a Jászság Együttestől Szűcs Gábor, Martonvásárról Szabó Szilárd, valamint a jelenleg állandó együttes nélkül dolgozó Farkas Zoltán és Szilágyi Zsolt. Nem csupán illendőségből kívánkoznak ide az egyes darabok zeneszerzői: Pávai István, Salamon Beáta, Agócs Gergő, Blaskó Csaba és Kelemen László gyűjtései, feldolgozásai a Galga és a Major zenekarok előadásában kísérik a táncokat. Az est során a Herczku Ágnes hangján előadott dalokban gyönyörködhetünk még.
A hétfő délután tartott főpróba után az együttes Corvin téri székházában érződött a társulaton, hogy különleges élmény előtt állnak. Az elmúlt esztendő produkcióival ugyan fergeteges sikereket arattak, telt házak előtt játszották az Örmény Legenda és Naplegenda című műsoraikat, a kritika is elismeréssel szólt a számos táncszínházi elemmel dúsított produkciókról, ám ez a műsor mégis más.
Ismét autentikus zenét és táncot mutatnak be.
Ahogy a bemutató anyagát összefogó Mihályi Gábor fogalmazott: újból rá kellett ébredni, hogy a tánc nem epikus, hanem lírai műfaj. Éppen ezért szigorúan elkerülték a dramatikus játékokat, s helyettük hangulatokat jelenítettek meg. Így vonul végig az esten a szerelem meganynyi fordulata: az ügyetlen, naiv vonzódás, a rátalálás öröme, gyönyöre, a megőrzés akarata, az elmúlás fájdalma.
S mivel sokszínű maga a téma, sokszínű feldolgozást is igényelt. Ezért hívták meg a fiatal pályatársakat, amivel egyben azt is igyekeztek bizonyítani, hogy a nemzet első táncegyüttese nem zárkózik be, hanem igyekszik mindenkor, minden értékteremtő alkotó előtt nyitott maradni.
A „vendégek” otthon érezték magukat – derült ki a főpróbán. A jászsági Szűcs Gábor felidézte másfél évtizedes élményét, amikor szinte gyerekként bámulta azt a Végső Miklóst, aki most az ő intenciói alapján táncolt. A Duna Művészegyüttesből vendégeskedő Juhász Zsoltnak a sokféle koncepció, stílus és táncpedagógiai módszer összehangoltsága volt a legnagyobb élménye. Szilágyi Zsolt pedig egyfolytában a táncosok alázatos profizmusáról beszélt elismeréssel.
A Szerelemtánc tehát ma este kerül először a közönség elé a Thália Színházban, és – mint Kelemen László, az Állami Népi Együttest is magában foglaló Hagyományok Háza főigazgatója reméli – hamarosan eljut a Kárpát-medence minél több színházába, színpadára.
Oldalaink tartalmának teljes, vagy részben történő reprodukálása vagy továbbadása
a ZeneFórum Kft. előzetes hozzájárulása és a zeneforum.hu URL feltüntetése nélkül tilos!
