E-mail interjú Borlai Gergovel
[2001.08.07.]
- Brand New Site
Azt hiszem annak, aki a hazai könnyuzenei, illetve jazz-életben kicsit is otthon van, nem kell bemutatnom Borlai Gergot, az ország egyik legkeresettebb és legtehetségesebb dobosát, zeneszerzojét. Fiatal kora ellenére, rengeteg lemezfelvételen muködött közre, s számtalan neves formációval turnézott már együtt.
Jómagam öt vagy hat évvel ezelott láttam Vele eloször egy TV-interjút, az egykori A3 televízióban. Ekkor figyeltem fel arra, hogy kedvenc dobosának Vinnie Colaiutát nevezte meg, vagyis Sting akkori zenésztársát... Tulajdonképpen, ennek a mostani riportnak ez adta az apropóját.
– Gergo! Milyen úton-módon találkoztál Vinnie Colaiuta zenéjével eloször, és kb. mikor történt mindez? Borlai Gergo: – 1987-ben hallottam Frank Zappa Joe's Garage címu albumát, amin egy számomra igencsak meghatározó dobolás hallható. Igazából évekkel késobb fogtam fel, hogy milyen elképeszto hatással volt rám ez a furcsa nevu dobos. Szinte feledésbe merült, amikor újra olvastam a nevét egy Sting-koncerten a TV-ben '92-ben. Eszembe jutott a Zappa-lemez, és akkor beugrott a név: VINNIE COLAIUTA!!!
– Miben rejlik számodra Vinnie varázslatossága? B. G.: – Az ero, a muzikalitás, a briliáns technikai felkészültség, a minden mufajhoz való alkalmazkodás, és a folyamatos megújulás. Azt hiszem, ezekkel a fobb jelzokkel lehetne ot jellemezni. Bár még órákig tudnám sorolni...
– Találkoztatok már személyesen? Ha igen, milyen körülmények között, és milyen témákról beszélgettetek? B. G.: – Kétszer volt szerencsém találkozni Vele. Eloször a '96-os Sting-koncerten Budapesten, másodszor pedig Bécsben a Karizma nevu jazz-rock zenekar koncertjén 2000 októberében. A Sting-koncert hangbeállását – melyet a színpadon tekinthettem meg – követoen beszélgettem Vinnie-vel, majd a koncert után az öltözojében. Zenérol, emberekrol, lehetoségekrol. Hát... Nem mondott semmi olyat, amely halovány reménysugarakat ébresztett volna bennem. De legalább bemutatott Stingnek és Dominic Millernek. A bécsi koncert elott viszont tartott egy dobkurzust, és itt lehetett kérdezni bármit. Így elkerülhetetlen volt a kérdés: miért nincs már a Sting-zenekarban? A válasz egyértelmu volt: elfáradt. Még Sting mellett is el lehet fáradni. Nyolc évig tartó folyamatos turnézás, lemezfelvételek, klubestek, videó- és tévéfelvételek, stb. El lehet ebben fáradni. Nekem tized annyi munkám van, mint neki, és még néha én is elfáradok a rengeteg információ megemésztésében.
– Számomra igen sok vonás emlékezteti játékodat a nagyszeru Vinnie-re! Meg tudod határozni, hogy ez mennyire tudatos, illetve mennyire áramlik természetesen és önkéntelenül beloled? B. G.: – Azt hiszem, minden zenész számára van egy (vagy több) meghatározó másik zenész. Nekem a dobosok közül Vinnie a példaképem. Rengeteget tanulmányozom a dobolását a mai napig. Megpróbálom átlátni a koncepciót, a mentalitást és a gondolkodást, amit o alkalmaz a zenében. Megpróbálom benne meglátni az embert, akit soha nem ismerhetek meg igazán. Az biztos, hogy az energiánk egy helyrol táplál minket. Ugyanazt akarjuk mind a ketten, és ez nagyon jó érzés. Nem másolom ot, viszont olyan hatással van rám, hogy néha az o mozdulatait alkalmazom. Nem tudom, és nem is akarom ezt kiküszöbölni.
– Hogyan lettél Sting-rajongó, és mit kedvelsz benne a legjobban? B. G.: – 1988-ban vettem fel kazettára a ...Nothing Like The Sun címu lemezét, és tökéletesen elvarázsolt. Azonnal megfogott a személyisége, mondanivalója és a hihetetlen eredetisége. Kifogyhatatlan kreativitása és ereje mindig lenyugöz.
– Létezik-e kedvenc Sting albumod, illetve dalod? B. G.: – A ...Nothing Like The Sun a kedvencem. A kedvenc dalaim pedig: They Dance Alone, Everybody Laughed But You, End Of The Game. Ezek a legmeghatározóbb dalok, de persze szeretem az összeset. Na, és persze a Police-t úgy, ahogy volt...
– Véleményed szerint, mi a legmarkánsabb különbség Sting eddigi dobosai: Stewart Copeland, Omar Hakim, Manu Katché és Vinnie Colaiuta stílusa között? B. G.: – Copeland egy fantasztikus újító volt. Tipikus európai ízzel dobolt. Hakim az egyik legmuzikálisabb dobos a világon, így tökéletesen tudta támogatni Sting jazzes megnyilvánulását az elso szólólemezén. Katché visszahozta a Copeland-es vonalat, Vinnie pedig összefoglalta mindezt.
– Szoktál-e Sting vagy Police nótákat játszani, s ha igen kikkel, illetve általában mely dalokat? B. G.: – Gerendás Péterrel játszottam a Fragile-t és az Englishman In New York-ot, a Kaltenecker Trioval pedig a She's Too Good For Me-t dolgoztuk fel. Police-t sajnos nem játszottam koncerten, de minden vágyam, hogy egyszer ezt tegyem két órán át!!!
– Jelen pillanatban milyen projekteken dolgozol? A 17 címu önálló lemezed 1998-ban jelent meg. Mikor várhatunk Toled újabb albumokat? B. G.: – Sok munkám van mostanság. Nemrég fejeztem be Zorán, Charlie és Katona Klári új lemezét. Sokat játszom a Boom Boom-mal, hiszen most jelent meg az újabb lemezünk Intergalactic Megahello címmel. Osszel Presser-, Charlie- és Katona Klári-turnék. Ráadásul csináltam egy saját zenekart, European Mantra névvel. Kompromisszum-mentes zenét játszunk. Azonkívül, lassan belefogok Faith Ildikó énekesno lemezének megírásába. És még lemezfelvételek...
– Végül, mit üzensz a hazai Sting-rajongóknak, akik olvassák ezt a riportot? B. G.: – Boldog vagyok, hogy Közéjük tartozhatom!!!
Oldalaink tartalmának teljes, vagy részben történő reprodukálása vagy továbbadása
a ZeneFórum Kft. előzetes hozzájárulása és a zeneforum.hu URL feltüntetése nélkül tilos!
